Csodafa

“Felnőtt, mint egy vesszőszál…” (Ézsiás 53,2 és 11,1)

Nagyapám fája mellett döngetnek az autók. Senki sem tudja, hogy volt egy ember, aki arrébb húzott egy vonalat, ezért maradt meg ez a tölgy. Fekete Antalnak hívták. Kaposváron volt egy faiskolája, kertész volt, rózsákat szaporított. Aztán megtudta magáról, hogy ő egy kulák. Mindent otthagyva felköltözött Budapestre, és beült a BUVÁTI irodába kerttervezőnek.

Az egyik legnagyobb tervezési feladata az Erzsébet híd budai hídfőjének a környezete volt. 1964-ben épült újjá ez a híd. November hetedikére nem sikerült átadni a nagyközönségnek, csak a hónap végére. Elképzelem azt a fejetlenséget, ami akkor, az álami vezetők büntetésétől való félelem miatt lehetett. A tervezési folyamatban először az úttervezők megrajzolták a kanyarodó sávok elhelyezkedését, azután kellett a megmaradó földterületbe tervezni a fákat, bokrokat. Látta, hogy egy laza mozdulattal rárajzolták egy tölgyfára a visszakanyarodó sávot. Addig járt az utas mérnök nyakára, amíg nem rajzolta át a tervet, hogy ne vágják ki azt a fát.

Most itt áll ez a fa. Én is elmehetek mellette bármikor. Mert volt egy ember, aki nem adta fel, aki vette a fáradságot, és küzdött egy fáért. Nekem ez egy csodafa. Egy jel, amely arra utal, hogy inséges időkben csak arra van módunk, hogy egy-egy vonal átrajzolását elérjük, és akkor azon a helyen az élet sarjadása nem szűnik meg.

Szoktuk mondani egymásnak: “Örülj, hogy élsz!” Akkor beszélünk így, amikor már nincs mit mondanunk. Ézsiás próféta (más néven: Izaiás) pedig ezt mondta: Felnőtt, mint egy vesszőszál a kivágott törzsből. Ez azt jelenti, hogy a földön, a titokzatos mélyben élet van. Örömet lehet találni a gyökér életében. Mégis vannak, akik csak a kivágott fát, a régi szép időket, a szétesés előtti világot látják és siratják. Ha Istent meg akarjuk érteni, a kivirágzott tuskó örömét kellene megélnünk. Remélni azt, hogy Krisztus a gyökér, ő él és általa minden halál életet szül. A mi generációnknak talán az a dolga, hogy végtelenül reménykedjen, és bízzon az életben, amely a gyökerekben van!

Fekete Ágnes

Éppen egy ilyen pápára volt szükségünk?!

Részigazság Klub Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapáttal kihívásokról, megújulásról és Ferenc pápáról

Időpont: 2019. június 26. 18h

Helyszín: Háló Közösségi és Kulturális Központ – S4

Budapest, V. kerület, Semmelweis u. 4. (az Astoriánál)

A beszélgetést vezeti: Süveges Gergő

Az esemény regisztrációhoz kötött. Kérjük, itt jelentkezzen: Regisztráció

Kérjük, érkezzen időben.

Csatlakozzon hozzánk a facebookon és hívja meg ismerőseit:

https://www.facebook.com/events/377680712902294/

____

Adományokat elfogadunk.

Szervező: A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a Háló Egyesület

..hogy lássak

“Jézus kérdezte a vaktól: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak.” (Máté evangéliuma 18,41)

Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy újra lássak.

Isten első mondanivalója az volt, hogy „legyen világosság”. A Biblia legvégén pedig János, Jézus tanítványa ezt mondta: Én láttam ezeket. Több, mint százszor szerepel a Szent Írás utolsó könyvében a látni ige. Mintha a földi történet lényege a látás története lenne. Mintha Isten különösképpen is a szemünket akarná használni a jóra. Egyszer régen két tanítvány baktatott Emmaus felé, de valami eltakarta látásukat. Ott volt velük Jézus, de nem értettek semmit. Mintha a vakság útján élnénk folytonosan.

Megyünk az utcán, látunk tárgyakat, embereket, de úgy látunk mindent, mintha összefüggéstelen darabok lennének egymás mellett. Sok mozgó tárgy, minden rohan. Nézek ki a fejemből. Mit látok? Mindaz, ami a szemem előtt van, vajon mit üzen? Távoli tájak sokszor erősebben hatnak, mint az, ami egészen közel történt. Nem azt látom, ami a szemem előtt van, hanem sok millió ingerből azt, amit a szemidegeim továbbítanak. Az agyamba juttatva megértéssé válik az a néhány inger, amit felfogok. Haladok az úton. Minden egyre gyorsabb és gyorsabb. Már csupán vonalak jelennek meg. Egy kávéfőző, robbanás, sziréna, mentőautó.

Nem kell gondolkodnom, amúgy is értem a történetet. Pedig fogalmam sincs arról, ami történt. Ezzel a módszerrel befolyásolnak minket nap mint nap. A jóra kapott látásunkat kihasználva nyerik meg az értelmünket! 
Jézus kérdése hozzánk, hogy akarunk-e látni igazán? Vállaljuk-e azt a göröngyös, fárasztó, mások ellenállását is olykor kiváltó utat, amelyben tisztul a látásunk?

A minap elvesztettem a jegygyűrűmet a kertben. Ez a kis tárgy azt jelzi, hogy valakihez tartozom. Ott van, megvan, de nem tudom, hogy hol. Az odatartozás mit sem változott, de ennek a jele láthatatlanná lett. Szomorú vagyok, de a lényeg mégis megmaradt: tudás látás nélkül. Talán ez az, amit Jézus tőlünk kér: A belső látásunk alapján lássuk a világot! Lelkünk mély bizalma és szeretete világítsa be a környezetünket, és ne a külső!

Itt a földön két világ határán élünk. Egyszerre látjuk a napot, a fényforrást, és azt is, amit az megvilágít. 
Jézus mondása szerint boldogok azok, akik nem az értelmükkel, hanem a tiszta szívükkel látnak. Boldogok, akik nem csak a megszokott vizuális jelek segítségével értik a világot, hanem bizalomból. Akkor Isten által vezetett emberek leszünk! Boldog az az ember, aki begyakorolja az Isten iránti bizalmat, mert akkor az élet göröngyei között ezt veszik észre igazán!

Jézus ezért a bizalomért kereste meg Tamást, aki látni akart. Örült vágyának. Ő talán csak kimondta azt, amit a többiek is gondoltak: Szeretnék egészen biztos lenni Jézusban! Azt mondjuk a hagyomány alapján, hogy ő hitetlen tanítvány volt, Jézus azonban, különösen János evangéliumában nagyon fontosnak tartotta a látást, és Tamást is megerősítette minden szavával: Boldogok, akik a szívükkel is és a szemükkel is látni akarnak!

Fekete Ágnes

A technika mellett őrszemet áll az etika. Még ma is?

Április 8-án, 17:00 a Háló Egyesület és a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom szervezésében Dr. Jávor András a Magyar Bioetikai Társaság elnökségi tagja, a Hetvenét Tanítvány Mozgalom Egészségügyi Munkacsoportjának vezetője tart előadást a Semmelweis utca 4-ben, közismert nevén S4-ben.

„A technika mellett őrszemet áll az etika. Még ma is?”

Tudósok sora állítja, hogy a mesterséges intelligencia megjelenése és rendszerbeállítása már a XXI. század közepén elvezet a technológiai szingularitás korába. Öntanuló gépek átveszik az emberiség, így az egyes ember felett is az uralmat, akinek sorsáról, életkilátásairól, egészségéről automatikus, szinte ember által befolyásolhatatlan döntések fognak születni. Az etika, amely eddig fékezte „a mindent szabad, ami lehetséges” gyakorlatot, egyre inkább kiszorul, mint szempont, a döntéshozatalból. Az előadás arra keresi a választ, hogy miért jutottunk ide és mit kell tennünk, hogy elkerüljük ezt a kiszolgáltatottságot, különösen az életvédelem és a gyógyító ellátás területén. Egyre inkább be kell látnunk, hogy az embernek felül kell emelkednie önmagán, az Ént kell magában úgy felszabadítania, hogy lelkét Teremtőjével egyesítve annak szolgálatába álljon, akit nem ő alkotott és nem ő gondolt el – hisz az Egész szolgálatát vállalva válhat csak szabaddá. Úgy tűnik, az utolsó órában vagyunk.

Európa csendes – vagy halott?

28…, 27…, 26…? Elindult a visszaszámlálás – napokban és tagokban egyaránt. Európa választ. De vajon tudjuk-e, miről is döntünk? Van-e tétje – vagy megérez(tet)hető-e a választás tétje? A brexit árnyéka, kompország játéka, és a mi életünk.

Beszélgetők:

Jeszenszky Géza, történész, korábbi külügyminiszter

Hölvényi György, európai parlamenti képviselő, a KDNP alapító tagja

A beszélgetést Süveges Gergő vezeti.

Időpont: 2019. április 23.

Gyülekező: 17:30, kezdés: 18:00

A beszélgetés előtt és után a Kolta Galériában Dr. Bozóky Dezső: Látogatás a Mennyei Birodalomban című kiállítása tekinthető meg.

Helyszín: Háló Közösségi és Kulturális Központ – S4

Budapest, V. kerület, Semmelweis u. 4. (az Astoriánál)

Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, itt jelentkezzen:

72tanitvany.hu/esemenyregisztracio

Csatlakozzon hozzánk a facebookon és hívja meg ismerőseit:

https://www.facebook.com/events/374357723407699/

Adományokat elfogadunk.

Szervező: A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a Háló Egyesület

A szó veszélyes fegyver

Részigazság Klub következő estje

Vannak, akik temetik, mások azt mondják, csak átalakult. Létezik-e ma újságírás Magyarországon? Igény lenne-e rá? Mi a média feladata: szembesíteni vagy támogatni? És érdekel-e még bárkit az olvasó/néző/hallgató/kattintó szempontja?

Az esemény NEM sajtónyilvános.

Beszélgetők:

  • Stumpf András újságíró, a Válasz Online társalapítója
  • Szikora József, a Magyar Katolikus Rádió főszerkesztője

A beszélgetést vezeti: Süveges Gergő

Időpont: 2019. március 22. (péntek)

Gyülekező: 17:30

Kezdés: 18:0

Helyszín: Háló Közösségi és Kulturális Központ – S4

Budapest, V. kerület, Semmelweis u. 4. (az Astoriánál

Kérjük, érkezzen időben.

Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, itt jelentkezzen:

72tanitvany.hu/esemenyregisztracio

Csatlakozzon hozzánk a facebookon és hívja meg ismerőseit:

https://www.facebook.com/events/2044568665661798/

Adományokat elfogadunk

Szervező: A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a Háló Egyesület

Forró pontok a bioetikában

2019. február 27-én (szerdán) 17:00 tartja következő találkozóját az Egészségügyi Munkacsoport a Háló Közösségi és Kulturális Központ (S4) Nagytermében (V. kerület, Semmelweis utca 4.).

Vendég: Németh Gábor atya, aki “Forró pontok a bioetikában” címmel fog előadást tartani, illetve válaszol a kérdésekre.

Németh Gábor 1977-ben született Sopronban. Teológiai tanulmányait a Győri Hittudományi Főiskolán, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen végezte. 2002-ben Győrben szentelték pappá a Győri Egyházmegye számára. 2003-ban erkölcsteológiai licenciátust szerzett a Pápai Lateráni Egyetemen. 2005-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán erkölcsteológiából doktorált. 2003-tól erkölcsteológiai tárgyakat oktat a Győri Hittudományi Főiskolán, majd 2006 és 2013 között tanulmányi prefektus, titkár. 2011-től a Széchenyi Egyetem Kautz Gyula Gazdaságtudományi Kar etikaoktatója. 2013-tól a Győri Hittudományi Főiskola tanára. 2018. nyarától a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárságának irodavezetője. “Bioetikai vázlatok”  c. könyve 2018. végén jelent meg a Szt. István Kiadónál. (forrás: Magyar Kurír)

Az előadást a Magyar Bioetikai Társasággal és a HÁLÓ Egyesülettel közösen szervezzük.

Részvételi szándékát kérjük, jelezze.

Szeretettel várunk mindenkit az ígéretes programra! Jelezze részvételi szándékát, és/vagy hívja meg ismerőseit a facebookon: https://www.facebook.com/events/251706549075771/


Isten: igen, Egyház: nem?

Beszélgetés a 21. század európai vallásosságáról

Ki ne hallotta volna már maga körül, hogy “Én a magam módján vagyok vallásos – hiszek Istenben, de nem követek semmilyen egyházat.” A hangoztatott közhely szerint az elvallástalanodó Európában az emberek, különösen a fiatalok elfordulnak az egyházaktól, és ha őriznek is valamit a transzcendencia iránti nyitottságukból, a vallásgyakorlás szervezett formája nem érdekli őket.

A februári Részigazság Klub annak jár utána, mi igaz ebből: mi jellemzi valójában korunk fiatalságának vallásosságát, milyen eséllyel szólíthatja meg őket az Egyház, és – kiváltképp – mik lehetnek ennek a megszólításnak a 21. századi útjai.

Vendégeink: Török Csaba atya, az Esztergomi Hittudományi Főiskola teológia tanára, valamint Gyorgyovich Miklós szociológus.

A beszélgetést Süveges Gergő vezeti.

Időpont: 2019. február 28.

Gyülekező: 17:30

Kezdés: 18:00

Helyszín: Loyola Café

Budapest, VIII. kerület, Horánszky u. 20.

Kérjük, érkezzen időben. A fogyasztását mindenki egyénileg rendezi a

Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, a cikk alján található kérdőíven jelentkezzen.

Csatlakozzon hozzánk a facebookon és hívja meg ismerőseit:

https://www.facebook.com/events/367539490645329/

Adományokat elfogadunk.

Itt jelentkezzen:

Szervező: A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a Háló Egyesület

Lesznek-e határok a kibertérben?

A kibertér fogságában élünk. Nemcsak az okoseszközök, de az elektromos áramtermeléstől a benzinpumpákon át a pénzügyi rendszerig, minden hálózatokról működik már. Nem vesszük észre a kiszolgáltatottságunkat. A modern háborúk pedig nem katonák, hanem hackerek között zajlanak. Mindebben pedig mi is kétfrontos harcban állunk: az agyunk vesz részt az információs háborúban, míg az okoseszközeink, tabletjeink és kütyüjeink pedig a globális kiberháború apró puskáiként szolgálnak.

A beszélgetést vezeti: Feledy Botond politológus, újságíró a Társadalmi Reflexió Intézet vezetője

A jelenlévőkkel beszélgetnek:

Frész Ferenc, Cyber Services, CEO.
Fücsök Ákos, BeSocial, Content Director
Borbély Viktor, Start up Advisor, Start it @K&H
Kodaj Katalin, Cyber Services

Időpont: 2019. január 24.
Gyülekező: 17:30
Kezdés: 18:00

Helyszín: Háló Közösségi és Kulturális Központ – S4
Budapest, V. kerület, Semmelweis u. 4. (az Astoriánál)

Kérjük, érkezzen időben.

Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Kérjük, itt jelentkezzen:

http://72tanitvany.hu/rkreg/

Csatlakozzon hozzánk a facebookon és hívja meg ismerőseit.
https://www.facebook.com/events/513128485864375/

Adományokat elfogadunk.

Szervező: A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a Háló Egyesület

A Szentatya, Ferenc pápa üzenete a béke 52. világnapjára

2019. január 1.

Békesség e háznak!

1. Amikor Jézus elküldte tanítványait, ezt mondta nekik: „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok” (Lk 10,5–6). Ez tehát a középpont Jézus tanítványainak missziójában: a békét hirdetni mindenkinek. Ez az üzenet pedig mindenkihez szól, akik az emberi történelem drámái és erőszakosságai között a békében reménykednek. A „ház”, amelyről Jézus beszél, jelenthet minden családot, minden közösséget, minden országot és minden földrészt a maga egyediségében és történetével, de mindenekelőtt vonatkozik minden egyes emberi személyre megkülönböztetés és kirekesztés nélkül. És értjük alatta a mi „közös házunkat” is: a bolygót, ahol Isten lakást készített számunkra és arra hívott meg minket, hogy szerető gondoskodással gondját viseljük. Legyen hát ez az én jókívánságom az új esztendő kezdetén: békesség e háznak!

2. A jó politika kihívása

A béke a reményhez hasonlóan – ahogy azt a költő, Charles Péguy megállapítja – olyan, mint egy törékeny virág, amely megpróbál az erőszak kövei között kinyílni. Mindannyian jól tudjuk, hogy a mindenáron hatalomra törekvés visszaélésekhez és igazságtalansághoz vezet. A politika a leghatékonyabb eszköz arra, hogy közösséget építsünk és az emberi tevékenység céljait előmozdítsuk, viszont ha a hatalom birtokosai nem az emberi közösség szolgálataként tekintenek rá, akkor könnyen a kirekesztés és az elnyomás, sőt, a pusztítás eszközévé válhat.

„Aki első akar lenni – mondja Jézus –, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” Ugyanezt hangsúlyozza VI. Pál pápa is: „A politika, ha az őt megillető komolysággal beszélünk róla, tekintetbe véve különböző, helyi, regionális, országos és nemzetközi szintjeit, annyit jelent, hogy ezt állítjuk: minden egyes ember kötelessége felismerni, mit is jelent valójában a neki ajándékozott választási szabadság, és az, hogy ugyanezen a módon tevékenységével városa, hazája és az emberiség javát megvalósítsa” (Octogesima adveniens, 46.).

Ténylegesen a politikai hatalom és a felelősség állandó kihívást jelent mindazoknak, akik megbízatást kaptak arra, hogy hazájukat szolgálják, honfitársaikat védelmezzék és megteremtsék egy igazságos és emberhez méltó jövő feltételeit. Ha az élet alapvető tisztelete, az emberi mivolt szabadsága és méltósága megvalósul, akkor a politika valóban a felebaráti szeretet nagyszerű formájává válhat.

3. Szeretet és az emberi erények egy olyan politikáért, ami az emberi jogok és a béke szolgálatában áll

XVI. Benedek pápa emlékeztet arra, hogy „minden keresztény erre a szeretetre kapott meghívást, a maga hivatása és a poliszban érvényesíthető hatásgyakorló képességének mértéke szerint. (…) A közjóért végzett munka értéke, ha a szeretet lelkesíti, magasabb rendű, mint a tisztán e világi és politikai tevékenységé. (…) Az ember földi tevékenysége, ha a szeretet inspirálja és tartja fenn, hozzájárul Isten egyetemes városának felépítéséhez, amely felé az emberiség családjának története halad előre” (Caritas in veritate, 7.). Ez egy olyan program, amelyben minden politikus – kulturális vagy vallási hovatartozásától függetlenül –újra és újra felfedezheti a hatalommal bírók közös tevékenységének célját: az emberi család javáért dolgozni, miközben a helyes politikai cselekvés alapjául szolgáló erényeket gyakorolják: az igazságosságot, az egyenlő bánásmódot, a kölcsönös tiszteletet, az őszinteséget, az egyenességet és a hűséget.

Ebben az összefüggésben érdemes emlékezetünkbe idézni „a politikus boldogságmondásait”, amelyek a 2002-ben elhunyt vietnami bíborostól, François-Xavier Nguyễn Vãn Thuận-tól, az evangélium hűséges tanújától származnak:

  • Boldog az a politikus, aki feladatának megfelelő önismerettel és lelkiismerettel rendelkezik;
  • Boldog az a politikus, akinek a személye hiteles;
  • Boldog az a politikus, aki a közjóért dolgozik, nem pedig saját érdekében;
  • Boldog az a politikus, aki következetesen hű önmagához;
  • Boldog az a politikus, aki egységet teremt;
  • Boldog az a politikus, aki törekszik a radikális változásokra;
  • Boldog az a politikus, akire lehet figyelni;
  • Boldog az a politikus, aki nem fél.

Minden egyes választás, minden hivatali idő, a közélet minden mozzanata egy-egy új lehetőség arra, hogy visszatérjünk a forráshoz és a vonatkozási pontokhoz, amelyek a jogot és az igazságosságot inspirálják. Meg vagyunk győződve arról, hogy a jó politika a béke szolgálatában áll, tiszteletben tartja és előmozdítja az alapvető emberi jogokat, amelyek egyúttal kölcsönös kötelezettségeket is jelentenek, azért, hogy a jelen és a jövendő generációk között kialakulhasson a bizalom és a hála köteléke.

4. A politika bűnei

Sajnos az erények mellett a politika nem mentes a bűnöktől sem, amelyek személyi hiányosságokra, esetleg környezeti vagy hivatali visszásságokra vezethetők vissza. Mindenki számára egyértelmű, hogy a politika bűnei aláássák annak a rendszernek a hitelességét, amelyben működik, valamint megrendítik képviselőinek tekintélyét és döntéseit. Ezek a bűnök meggyengítik az igazi demokrácia ideálját, szégyent hoznak a közéletre és veszélyeztetik a társadalmi békét. Ilyen bűnnek számít a korrupció számos formája – köztük a közvagyon hűtlen kezelése vagy az ember eszköznek tekintése –, a jogok megtagadása, a társadalmi szabályok semmibevétele, az illegális vagyonszerzés, a hatalom erőszakkal való igazolása vagy az államérdekre való önkényes hivatkozás, a hatalomhoz történő ragaszkodás, az idegenellenesség és rasszizmus, a Föld iránti közömbösség és a természeti erőforrások korlátlan kihasználása az azonnali profit érdekében vagy mindazok semmibevétele, akik arra kényszerülnek, hogy idegenben éljenek.

5. A helyes politika előmozdítja a fiatalok szerepvállalását és egymás iránti bizalmát

Ha a politikai hatalom gyakorlása csakis arra irányul, hogy bizonyos privilegizált csoportok érdekeit megóvja, akkor ez a jövőt is veszélyezteti: a fiatalok elveszíthetik reményüket, mivel arra kárhoztatjuk őket, hogy a társadalom peremén rekedjenek, és lehetőségük se legyen részt venni a jövő alakításában. Ha azonban a jó politika fiatal tehetségek felkarolásában és hivatások előmozdításában konkrét formát ölt, akkor a lelkiismereti békesség is növekedni fog és ennek békéje kiül majd az emberek arcára is. Kialakul egy kölcsönös és dinamikus bizalom – „én megbízom benned és hiszek veled” – ami lehetővé teszi, hogy közösen dolgozzunk a közjón. A politika a békét szolgálja, ha tevékenysége az egyes ember képességeinek és karizmáinak elismerésében kifejezésre jut. „Mi lehet szebb egy kinyújtott kéznél? Ez Istentől van, azért, hogy adjunk és elfogadjunk. Isten nem azt akarta, hogy ez a kéz öljön (vö. Ter 4,11 kk.) vagy szenvedést okozzon, hanem hogy gondoskodjon és élni segítsen. A szív és az értelem mellett a kéz is a dialógus eszközévé válhat.” (XVI. Benedek pápa, Beszéd az állami és vallási vezetők, valamint a diplomáciai testület képviselői előtt Beninben, Cotonou, 2011. november 19-én).

Mindenki szerepet vállalhat saját téglájával a közös ház építésében. Egy hiteles politika, ami a jogon és a személyek közötti dialóguson alapszik, mindig abból a meggyőződésből indul ki, hogy minden egyes nő, férfi és új nemzedék hordozza a reményt egy új, kapcsolatokra épülő, intellektuális, kulturális és spirituális világ létrejöttére. Ez a bizalom azonban soha sem egyszerű, mivel az emberi kapcsolatok összetettek. Napjainkban pedig épp a bizalmatlanság klímáját éljük, ami az idegenektől és az eltérőtől való félelemben, az előnyök elveszítésétől való félelemben gyökerezik, és politikai szinten sajnálatos módon az elkülönülés magatartásában és a nacionalizmusban nyilvánul meg, vagyis épp azt a testvériséget kérdőjelezi meg, amelyre a globalizált világnak akkora szüksége lenne. Társadalmunk ma minden korábbinál jobban igényelné „a béke formálóit”, akik hiteles követei és tanúi lehetnek Istennek, annak az Atyának, aki az egész emberi család jólétét és boldogságát kívánja.

6. Nemet mondani a háborúra és a félelem stratégiájára

Ha most, száz évvel az Első Világháború vége után azokra a fiatalokra gondolunk, akik ezekben a harcokban estek el és a sokat szenvedett civil lakosságra emlékezünk, akkor ma sokkal jobban, mint ezelőtt megértjük a polgárháborúk szörnyű tanulságát: a béke soha nem korlátozódhat az erők és a félelmek puszta egyensúlyára. Ha fenyegetünk valakit, az azt jelenti, hogy őt puszta tárgynak tekintjük, nem ismerjük el és kétségbe vonjuk emberi méltóságát. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy a megfélemlítés csakúgy, mint a fegyverek elterjedése, az erkölcs és a valódi egyetértés elleni vétek. A gyengébbek elleni terror ahhoz vezet, hogy egész népcsoportok kényszerülnek idegenbe békés otthont keresve. Nem vállalható az a politikai kommunikáció, ami a migránsokat teszi felelőssé minden rosszért és megfosztja a szegényeket a reménytől. Ehelyett azt kell hangsúlyozni, hogy a béke minden ember tiszteletén – múltjától függetlenül –, illetve a törvények és a közjó, valamint a ránkbízott teremtés és a megelőző generációk gazdag erkölcsi örökségének tiszteletén alapszik.

Különösen is gondolunk azokra a gyermekekre, akik a jelenlegi konfliktuszónákban élnek, és mindazokra, akik e gyermekek jogaiért és életük védelméért küzdenek. A világban ma minden hatodik gyermeket sújt a háború kegyetlensége és annak sok-sok következménye, sőt, a gyermekek maguk is fegyveres csoportok katonáivá vagy túszaivá válnak. Mindazoknak a tanúságtétele, akik a gyermekek megbecsüléséért és méltóságuk megvédéséért kiállnak, különösen is értékes az emberiség jövője szempontjából.

7. Egy átfogó béketerv

Ezekben a napokban ünnepeljük Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata megjelenésének hetvenedik évfordulóját, ami a II. Világháború után látott napvilágot. Ebben az összefüggésben emlékezzünk XXIII. János pápa megállapítására: „Ha az emberben jogainak tudata megszületik, szükséges, hogy megszülessék benne kötelességeinek a tudata is: úgyhogy akinek valamilyen joga van, hasonlóképpen legyen meg benne kötelezettsége is jogainak ellenértékeként, mint méltóságának a jele; a többiekben pedig legyen meg a kötelesség, hogy ezeket a jogokat elismerjék és tiszteletben tartsák” (Pacem in terris, 44.).

A béke valójában egy globális politikai együttműködés eredménye, ami az emberek közötti kölcsönös függésen és felelősségen alapszik, ugyanakkor egy olyan kihívás is, amelyet nap, mint nap vállalni kell. A béke a szív és a lélek megtérése, és egyáltalán nem egyszerű a belső és a társadalmi békének e három, egymástól elválaszthatatlan dimenzióját felismerni:

  • békesség önmagunkkal: az önfejűség, a harag és a türelmetlenség visszautasítása mellett – miként Szalézi Szent Ferenc tanácsolja – némi szelídséget is kell gyakorolnunk magunkkal szemben, azért, hogy másokkal szemben is szelídebbnek bizonyuljunk;
  • békesség másokkal: a családtaggal, a baráttal, az idegennel, a szegénnyel, a szenvedővel… – bátorság ahhoz, hogy találkozzunk velük és meghalljuk a szavukat;
  • békesség a teremtett világgal: Isten ajándékának nagyságát és az érte való felelősségünket ismét felismerni, úgy, mint e világ lakói, polgárai és jövőjének alakítói.

Egy olyan békepolitika, amely tudatában van az emberi gyengeségeknek és saját valódi küldetésének is, mindig meríthet a Magnificat szellemiségéből, amelyet Mária, Krisztus, a Megváltó anyja, a béke királynője minden ember nevében így énekel: „Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad. Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte (…) megemlékezve irgalmáról, amelyet atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak örökre megígért” (Lk 1,50–55).

Vatikánváros, 2018. december 8.

Ferenc

Címlapfotó: Imádság Dél-Szudán és Kongó békéjéért (Vatican Media)