Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli miniszter családpolitikához kapcsolódó szakmai elismeréseket adott át a budapesti Haris Parkban december 13-án. Az ünnepségen Bölcsődékért díjat, Magyar fiatalokért díjat, Esélyt az életre díjat, Pro Voluntarius díjat, valamint miniszteri elismerő okleveleket vehettek át a díjazottak.
A Pro Voluntarius díj az önkéntesség, a köz javát szolgáló tevékenység, valamint a fiatal generációk önkéntességre nevelésében végzett kiemelkedő teljesítmény, tevékenység elismerésére adományozható.
A rangos kitüntetést közel fél évszázados közösség- és hálózatszervező munkája, továbbá Magyarország és a Kárpát-medence magyar kisközösségeit építő, megtartó és értékközvetítő tevékenysége elismeréséül vehette át Puchard Zoltán.
Puchard Zoltán a rendszerváltoztatás előtti időktől kezdve példamutató elkötelezettséggel, kitartással és reménnyel építette fel a Katolikus Ifjúsági Mozgalmat (KIM), majd felelős vezetőként a Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület (HÁLÓ) munkájában is évtizedekig részt vett. 2014 után meghatározó szerepet játszott a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom (T72) elindításában és vezetésében. Közösségszervező civil tevékenysége az egész Kárpát-medencében kifejtette építő, megtartó és értékközvetítő hatását.
Laudació
Puchard Zoltán 1953. november 20-án született Rákosfalván, Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1977-ben okleveles építőmérnök, majd 1984-ben okleveles gazdaságmérnök egyetemi végzettséget szerzett. Külföldi tanulmányként 1992-ben a bécsi Webster Egyetemen angol nyelvű Nemzetközi Menedzser tanfolyamon is részt vett. Magyar anyanyelve mellett folyékonyan beszél angolul és németül, további alapszinten oroszul. Nős, három felnőtt fiúgyermek édesapja, továbbá többszörös nagypapa.
Főbb szakterülete az európai szabványok honosítása, útpályaszerkezetek, aszfalt, kő és bitumen vizsgálata. Részt vett a hazai autópályák (M0, M1, M2, M3, M5, M6), valamint a lengyelországi A2 autópálya szakértői tevékenységében. Több tucat szakpublikációja jelent meg magyar, német és angol nyelven. Évek óta önkéntes, társadalmi munka keretében vesz részt a Magyar Út- és Vasútügyi Társaság (MAÚT) bizottságaiban, 2010 óta a MAÚT elnökségének tagja. A Magyar Út-, Híd- és Mélyépítő Laboratóriumok Szövetségének (ÚTLAB) elnökségi tagja, a Műszaki Szabályozási Bizottság vezetője. A MAÚT Kutatási és Innovációs Bizottságának vezetőjeként az id. Dr. Gáspár László képzés megszervezője, a Fenntartható utak című KözOP-projekt vezetője. 2019-ben részt vett a MAÚT25 jubileumi ünnepségsorozat megszervezésében, 2020-ban a MAÚT kutatási és innovációs stratégiájának megfogalmazásában, a MAÚT Innovációs Pályázat, valamint a MAÚT Innovációs Fórum elindításában.
1990 óta multinacionális útépítő gazdasági társaságokban töltött be felsővezető posztokat. 2004-2018. között a COLAS Hungária Zrt. technológiai igazgatója volt. Jelenleg az MM-Labor Kft. műszaki igazgatója, de emellett senior tanácsadóként a Colas Hungária Zrt. Technológiai Igazgatóságán is dolgozik.
Ahogy saját maga szokta megfogalmazni: „útépítő vagyok, mind szakmai, mind közösségi értelemben”. Ennek eredményét sosem a szervezetek nagyságában, vagy a médiában való csillogásában mérte le. A siker számára nem anyagi, hanem szellemi, lelki dimenzióban mérhető, vagy másképp fogalmazva – szintén a saját szavaival – „a találkozók ajándéka egy mosolygós Kárpát-medence lett, hisz a térképre nézve minden szegletéből egy-egy barát kacsint vissza reám.”
Mindez kicsiben indult és az induló közösség hűséges megbecsülése a mai napig tart és egyben napi erőforrást is jelent. Puchard Zoltán ugyanis 1972 óta – immár majdnem fél évszázada – tagja a Szürkebarát közösségnek, amely kisközösségi modelljének lelkisége – a feltétel nélküli szeretetteljes fogadtatás/befogadás; a közös, egymást erősítő és nem az elválasztót keresés légköre – mind a HÁLÓ, mind a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom alapjellemzőjévé is vált.
A ’70-es, ’80-as években a kisközösségek titkos, kényszerűségből katakomba életformája jelentette a közösségi létforma szinte egyetlen mozgásterét, hiszen az egyházi aktivitásokat az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) felügyelte, a szerzetesrendeket jórészt betiltották, a szerzeteseket, papokat elüldözték, meghurcolták és börtönbe vetették. Puchard Zoltán a rendszerváltoztatás izgalmas és szárnypróbálgató időszakában a kereszténység közéleti jelenlétének kereste a megfelelő kifejezési formát, amelynek első lépése a kommunista majd, szocialista elnyomás évtizedei után újraéledő mozgalmak egymással való találkozását jelentette. Akkor alakult meg a Katolikus Ifjúsági Mozgalom (KIM), mint az egyházi civil élet megjelenési formája. A közélet akkori civil platformja, a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) tiszavirágéletűnek bizonyult ’88-89-ben, de erre az időszakra datálható – többek között Puchard Zoltán kezdeményezésére – az alternatív katonai szolgálat magyarországi bevezetése, vagy az első civil kezdeményezésre létrejött iskolák elfogadtatása. A KIM-ben szerzett tapasztalatok és érzékelt együttműködési hiányok mentén Puchard Zoltán és barátai létrehozták a Katolikus Koordinációs Tanácsot (KKT), ahol a katolikus mozgalmak és számos vidéki város képviseltette magát. A KKT bázisán jött létre egy tudatosan mély lelkiséggel és belső vízióval („Isten vándorló népe vagyunk”) a Katolikus Közösségek Hálózata (Háló), amelynek az egész Kárpát-medencére kiterjedő közösségmegtartó hatását nem szükséges részletesen ismertetni ezen laudáció keretében. Túlzás nélkül állítható, hogy a szocialista blokk összeomlása utáni évtizedekben a Háló helyi szintű kapcsolat- és közösségépítő tevékenysége alapvetően és közvetlenül hozzájárult a határon túli magyarság megmaradásához, szellemi fejlődéséhez. A nyári nagytáborokban – amelyek közül kiemelkedik a székelyföldi Homoródfürdőre szervezett közel 700 fős, és a zánkai már 1600 fős nagytábor 1999-ben, illetve 2002-ben – a Kárpát-medence minden területe képviseltette magát. „A Háló az ősegyház példája nyomán a szeretet kisközösségeiben segíti megélni a hitünket, megtalálni helyünket és boldogságunkat; vigyázza katolikusságunkat, magyarságunkat, és elvezet testvéreinkhez.” – fogalmazza meg Puchard Zoltán a Pannonhalmi szemlében (27. évf. 2. sz., 2019.).
A Háló több évtizedes építése, kísérése és vezetésének felelőssége mellett Erdő Péter bíboros úr 2016-ban új feladattal, szolgálattal szólította meg a Háló vezetőit. A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom (T72) név alatt futó közös gondolkodás a katolikus társadalom szakmai (mérnök, orvos, tanár stb.) kapcsolat- és hálózatépítését célozta meg. Két év fáradhatatlan előkészítése és több száz személyes, kiscsoportos beszélgetés megszervezése és megvalósítása döntően Puchard Zoltán személyes teljesítménye és áldozata. Ugyancsak meghatározó szerepe volt és van a T72 Mérnökkör létrehozásában és működtetésében, amely mára megkerülhetetlen szellemi orientációs pont a szakmán belül. Puchard Zoltán személyes megszólító erejét és képességét mi sem bizonyítja jobban, hogy mindkét felterjesztőt személyesen ő vonzotta be a Hetvenkét Tanítvány Mozgalomba, ahol azóta is aktív tagok. 2018-ra érett meg és kristályosodott ki T72 civil szerveződése olyan formában, hogy az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében egyházmegyei jogú hivatalos jogi személyként is megalapításra került, amellett, hogy Puchard Zoltán és ez egyik felterjesztő (Dr. Dabóczi Kálmán) magánszemélyként, személyes jövedelmükből már 2017-ben létrehozták a 72 Tanítvány Mozgalom Alapítványt, amely azóta is a Mozgalom egyházjogi szervezetének minden tekintetben civil együttműködő partnere, erőforrás biztosító szervezete. A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom katolikus alapokon álló, de ökumenikus szellemeben nyitott tevékenysége pár éve alatt a hit alapú civil és egyházi szervezetek, mozgalmak hálózatának meghatározó szereplőjévé nőtte ki magát. Számos szakmai műhelye, munkacsoportja működik a teremtésvédelem, az egészségügy, az oktatás, a családvédelem és egyház társadalmi tanításának képviselete terén, amellett, hogy a mérnökök, a jogászok, a képzőművészek stb. szakmai közösségeit is kiépítette, erősítette, vagy az adott területeken külön-külön küszködő szervezeteket együttműködésre késztette. Puchard Zoltán nevéhez fűződik a Mozgalom saját közéleti fórumának létrehozása, a Részigazság Klub elindítása. A Klub provokatív, aktuális, de nem a napi aktuálpolitika megnyilatkozásai által diktált ütemben foglakozik kerekasztal, pódiumbeszélgetés keretében igen érzékeny társadalmi és etikai kérdésekkel a cigányság helyzetétől kezdve, a bioetikán át a kibervédelem, vagy a keresztény közéleti felelősség kérdéseivel.
A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom valójában az Actio Catholica modern megjelenési formája, amit az is jelez, hogy már 2017 óta aktív kapcsolatokat ápol a Mozgalom az Actio Catholica nemzetközi szervezetével, és 70 év kényszerű kihagyása után Magyarország ezen a területen is újra bekerült a világegyház vérkeringésébe.
Puchard Zoltán földrajzi távlatokban is történő gondolkodása, felelőssége gyerekkorra datálható, amit a földrajz iránti szeretete, az országos földrajz tanulmányi versenyen elért második helyezése is igazol. A világ megismerése, a Kárpát-medencében élők összekapcsolása és egyben tartása mellett Puchard Zoltán szó szerint bejárta az egész világot. A bebarangolt közel 100 országból olyan gazdag és mély, értékközvetítő üzeneteket hordozó képanyaggal tért vissza, ami művészi igényességű fotókiállításokban is testet öltött. Évtizedes hagyományra tekint vissza a Szerencsen évente megrendezésre kerülő fotókiállítása, ami mára önálló közösségi eseménnyé nőtte ki magát. Ugyancsak önkéntes munkaként a fotóanyagból – igényesen megválogatott, átelmélkedett lelki üzenetekkel gazdagított – nagyméretű éves falinaptárak is készülnek. Nem a kereskedelmi forgalom számára, hanem személyes, értékközvetítő ajándékként, amely Puchard Zoltán „névjegyévé” is vált az évek során.