Január 18-án századmagunkkal kerestük végül a választ, hogy kapcsolódik össze hitünk a hivatásunkkal, mi az a hivatás, amire a hit által vagyunk hívva, s hogyan visszük, vihetjük Krisztus tanítását a szakmánkba, munkahelyünkre, hétköznapjainkba? Az, hogy a lelkinap a Párbeszéd Házában kapott helyet tekinthető szimbólumnak akár: a Háló Egyesület és a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom is beszélgetések, személyes megszólítások, ha tetszik párbeszédek során át épült, egy-egy találkozónak, lelkinapnak pedig a kiscsoportos beszélgetések mindig is az egyik alappillérét jelentették. A lelkinap célja nem az egyetemes igazság kinyilatkoztatása, inkább közös gondolkozás, „magok” termékeny talajba vetése, hogy abból aztán élet sarjadjon. Személyes példákból, tanúságtételekből „oktatva” egymást. A hit és a hivatás kapcsolatának lelki és szellemi alapjait Sajgó Szabolcs és Beran Ferenc atyák illetve Jávor András fektették le, személyes tanúságtétellel alátámasztva, hogy hívhat „emberhalászatra” bennünket az Isten. A délután folyamán pedig Fogarasi Fábián bizonyságtétele adott példát, hogy építhetünk közösséget akár egy multinacionális munkahelyen. Az előadásokat szakmák szerint szerveződő (jogész, mérnök, egészségügyi dolgozó stb.) kiscsoportos beszélgetésekben dolgoztuk fel, beszéltük át, majd a lelkinap végül szentmisével ért véget, melyet Dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek celebrált.
A Hetvenkét Tanítvány Mozgalom hitre épül. Arra a hitre, hogy a társadalomba, a szakmákba keresztény, morális értékeket be lehet és kell vinni.
Nietzsche Isten halálát emlegetve megjósolta, hogy a keresztény morál elvetésével a nihilizmus fog ránk köszönni. Sztálin és Hitler megtette azt a „szívességet”, hogy a 20. században ezt az elméletet igazolta. Most, a 21. század elején pedig továbbra is szembesülünk a morális válság veszélyeivel, jelentkezzen az abortusz-propaganda, populizmus vagy korrupció képében. Az az Európa, melyben élünk rohamléptekkel igyekszik levetkőzni magáról a kereszténységet, holott a nyugati kultúra nem is létezhetne a kereszténység eszméje nélkül. Az egyetemes emberi jogoktól az individualista szemléletig ezer helyen felfedezhetjük a keresztény gyökereket. A keresztény értékek hangsúlyozása, beemelése a hétköznapokba, mindennapi munkánkba nem a legrosszabb dolog, ami a világgal történhet… Szembe kell nézni vele, hogy van egyéni felelősségünk akkor is, ha globális kérdésekről beszélünk, mint a Földet fenyegető klímaváltozás, és akkor is, ha azt latolgatjuk, hogy a bojlerszerelőtől kérjünk-e számlát. De mielőtt rendet akarnánk tenni a világban, talán pakoljuk össze legalább az íróasztalunkat.
Puchard Balázs