Brüsszel, 2026. május 8.
A háborúk, a demográfiai válság, a magány járványszerű terjedése, a nem megfelelően szabályozott és nem megfelelően használt digitális fejlődés társadalmilag romboló hatásai, valamint az egyre növekvő fogyasztói szemlélet jelenlegi környezetében a FAFCE emlékeztet arra, hogy a családok a remény világítótornyai, amelyek fényt hoznak a nehéz időkben azáltal, hogy valódi közösséget, a termékenység és stabilitás forrását, társadalmi érzékenységet, közösségi kapcsolatokat, mindenekelőtt pedig önzetlenséget, békét és örömet jelentenek.
Felidézve a FAFCE 2021-es elnökségi határozatát „A család Európa demokratikus és demográfiai jövője” címmel, amely kimondja, hogy „a generációk közötti szolidaritás és a családok közötti szolidaritás az első olyan példák, amelyekből a politikai döntéshozók tanulhatnak”;
Felidézve a FAFCE „Felhívás a békéért Ukrajnában” című sajtóközleményét, amelyben a FAFCE „teljes szolidaritását fejezi ki minden családdal”, akiket a háború érint;
Felidézve a FAFCE 2022. májusi elnökségi határozatát, amely megerősítette, hogy a családok és a családszervezetek a béke építői;
Felidézve a FAFCE 2023-as elnökségi határozatát „A magány válsága a digitális átmenet idején: a családi hálózatok mint a változás szereplői” címmel;
Elismerve, hogy a család a társadalom alapja, valamint az első hely, ahol a valódi közösségi életet, a bizalmat, a szolidaritást és a megbékélést megtanuljuk;
Hangsúlyozva, hogy a béke a családban kezdődik, ahol a remény a szeretetben, a barátságban, a másokba vetett bizalomban és a felebarát iránti figyelmességben gyökerezik;
Felidézve XIV. Leó pápa 2025. június 1-jei beszédét a családok jubileuma alkalmából a Szent Péter téren, amelyben kijelentette, hogy a családok a népek jövőjének bölcsői, és hogy „a családban a hit az élettel együtt öröklődik nemzedékről nemzedékre. Úgy osztozunk benne, mint a családi asztal ételén és mint a szívünkben élő szereteten”;
Ezért az Európai Katolikus Családszervezetek Szövetsége (FAFCE):
- Kijelenti, hogy a család a béke elsődleges forrása, és természetes hídépítőként működik a társadalmakon belül és azok között. A mindennapi élet során olyan embereket nevelnek, akik képesek a párbeszédre, a szolidaritásra, a megbékélésre és továbbá a megbocsátásra;
- Felszólítja a döntéshozókat, hogy aktívan támogassák a családot mint minden társadalom alapvető építőelemét, és küzdjenek a családot vagy annak tagjait – különösen a gyermekeket – érő mindenfajta diszkrimináció ellen;
- Felszólítja a döntéshozókat, hogy támogassák a civil társadalmat és a családszervezeteket a családok közötti szolidaritás erősítésében, növelve képességüket arra, hogy a megosztott társadalmakban a béke megteremtői legyenek, létrehozva az úgynevezett „családdiplomáciát”;
- Felszólít arra, hogy ismerjék el a családok hozzájárulását a közjóhoz, és támogassák a családszervezetek fejlődését, mert a családok együtt erősebbek, és az erős közösségek erősebb társadalmakat építenek;
- Emlékeztet arra, hogy családok nélkül nincsenek jövő nemzedékek, és generációk közötti szolidaritás nélkül nincs fenntartható fejlődés. Gyermekek nélkül a társadalombiztosítási rendszerek, a nyugdíjbiztosítás, az egészségbiztosítás és a hosszú távú gondozás nem finanszírozható. Ezért a családok társadalmaink reményei;
- Felhívja a figyelmet arra, hogy a családok alapvető szerepet játszanak az érzelmi önszabályozás, az ellenállóképesség és a mentális egészség kialakításában, ezért felszólít a családok elismerésére mint az ellenállóképes társadalmak pótolhatatlan forrására és biztosítékára;
- Kiemeli, hogy mivel az erős és stabil családok jelentik a jelen társadalmainak növekvő szorongására a gyógyírt, biztosítani kell azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a szülők jelen lehessenek gyermekeik számára;
- Felszólít arra, hogy ismerjék el a családok reményt közvetítő szerepét azáltal, hogy a barátságra, a másik emberbe vetett bizalomra, a sérülékenyek iránti együttérzésre és a felebarát hívására való odafigyelésre helyezik a hangsúlyt a növekvő fogyasztói szemlélet és individualizmus elvárásainak követése helyett;
- Emlékeztet arra, hogy a családi hálózatok jelentik a magány – korunk betegségének – ellenszerét;
- Emlékeztet a családok hitátadó szerepére, hangsúlyozva, hogy társadalomként csak a család iránti pozitív hozzáálláson keresztül tudjuk továbbadni a keresztény társadalmi erényeket a jövő nemzedékeinek;
- Felszólít a családszervezetek és a civil társadalom – különösen a katolikus ihletésű szervezetek – szerepének elismerésére az erények továbbadásában, a szolidaritás erősítésében és a karitatív elköteleződés előmozdításában, amelyek támogatják a társadalmi kohéziót és a közjót.
A család az egység és a párbeszéd példája, és a keresztények számára a megbékélésen túl ott van a megbocsátás is. Az erős családok erős közösségeket alkotnak, és ezek jelentik a legjobb biztosítékot az ellenállóképes társadalmak számára, amelyek reménnyel és bizalommal, felelősségtudattal és szolgálatkészséggel keresnek megoldásokat a közelgő kihívásokra. A keresztények számára a reménynek nincs határa. E reményben gyökerezve a családok arra kaptak meghívást, hogy békét építsenek, erősítsék a szolidaritást, és hozzájáruljanak egy emberségesebb és egységesebb Európa megteremtéséhez.