2026 nyarán először nyílt önálló katolikus udvar a Művészetek Völgyében. A taliándörögdi Csipkebokor Katolikus Udvar tíz napja számunkra jóval többet jelentett rendezvények sorozatánál: találkozásokat, őszinte kérdéseket, közös gondolkodást, imádságot és annak megtapasztalását, hogy az Egyháznak ott is helye van, ahol talán elsőre kevésbé számítanak rá.
Amikor fiatalok azzal keresték meg a Hetvenkét Tanítvány Mozgalmat, hogy szeretnének katolikus jelenlétet teremteni a Művészetek Völgyében, örömmel álltunk a kezdeményezés mellé. Taliándörögdön hosszú ideje működik református és evangélikus udvar, és az Ősök háza illetve Illés Sándor atya jóvoltából jelen volt a Katolikus Egyház a fesztivál életében, de önálló katolikus fesztiválhelyszín eddig nem volt. A budapesti Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium fiataljai, és még sok lelkes önkéntes vállalták, hogy megálmodják és megszervezik az udvart, mi pedig igyekeztünk megadni azt a szakmai, közösségi és szervezeti hátteret, amelyre szükségük volt.
Így született meg a Csipkebokor Katolikus Udvar, amely július 24. és augusztus 2. között tíz napon át várta a Művészetek Völgye látogatóit. Már az induláskor olyan helyet szerettünk volna létrehozni, ahol a fesztivál forgatagából betérve meg lehet állni egy kicsit: ahol lehet beszélgetni, kérdezni, vitatkozni, alkotni, zenét hallgatni vagy éppen csendben maradni. A napi programokat ezért keresztény meditáció, kézműves és közösségi alkalmak, előadások, beszélgetések, művészeti programok és koncertek egyaránt színesítették.
Fiatalok kérdéseire fiatalok által szervezett programok
A Csipkebokor egyik legfontosabb sajátossága az volt, hogy nem egyszerűen fiataloknak készített programot, hanem maguk a fiatalok alakították azt. Hónapokon keresztül dolgoztak azon, milyen témák érdeklik valóban a saját generációjukat, milyen kérdésekről szeretnének beszélni, és kiket érdemes meghívni ezekhez a beszélgetésekhez. Ez határozta meg a tíz nap programjának hangulatát is. Nem akartak kész válaszokat kínáló, hagyományos „egyházi rendezvényt” létrehozni. Sokkal fontosabbnak tartották, hogy kérdezni lehessen – akár kényelmetlen dolgokról is.
Török Csabával beszélgettek többek között a papi és szerzetesi hivatásról illetve a kereszténység és a politika viszonyáról, Riesz Domonkos atyával a karrier, a siker és a keresztény hivatás kapcsolatáról, Baán Izsák atyával, Kovács Filoména klinikai szakpszichológussal és Dr. Káplár Mátyás egyetemi docenssel a hit és a pszichológia határterületeiről, Zsuffa Tündével és Rubovszky Ritával a kortárs magyar zene transzcendens motívumairól, Meskó Zsolttal a női szerepekről, Dévényi Norberttel és Bernadettel a párválasztásról, Kontsek Ildikóval a művészet és a teológia kapcsolatáról. De bemutatkoztak a cserkészek, a Tettekkel és Tudással Fiatalok a Teremtésvédelemért (TTFT) csoport. Workshopot rendeztek story-tellingről, képernyőidő-csökkentésről, tartottak bor- és apátsági termék kóstolót. Fellépett a Csinnadratta és Nemvagyokazapád formáció. Sanyi pappal misét tartottak, de részt vettek a közös ökumenikus eseményeken. Beszélgettek a szinódusról, kortárs drámáról. Az udvar teret adott a szabad alkotásnak, táncnak is.
Különösen emlékezetesek voltak azok az alkalmak, amelyeken a résztvevők közvetlenül kérdezhettek az Egyház képviselőitől. Martos Levente Balázs segédpüspök például nem előadással érkezett, hanem a fiataloktól összegyűjtött kérdésekre válaszolt. Nem maradtak érintetlenül a nehezebb témák sem: előkerültek az Egyház hibái és bűnei, a hit mai megélésének lehetőségei vagy éppen az Egyház és az LMBTQ-emberek kapcsolata. A Magyar Kurír beszámolója szerint a püspök éppen ezt az őszinteséget és kérdezni merő nyitottságot értékelte az udvar egyik legfontosabb sajátosságaként.
Nemcsak beszélni akartunk a hitről, hanem jelen lenni
A Művészetek Völgye sajátos világ. Koncertek, színház, irodalom, képzőművészet, kézművesség és számtalan közösségi élmény találkozik tíz napon keresztül Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden. Ebbe a sokszínű, nyitott közegbe kellett megtalálnunk a saját hangunkat.
Megerősítő tapasztalat volt számunkra, hogy ehhez nem kellett kilépnünk abból, amit keresztényként képviselünk. Éppen ellenkezőleg: azt láttuk, hogy a hiteles jelenlét, a természetes beszélgetés és a másik ember iránti valódi kíváncsiság sokkal többet jelent, mint bármilyen erőltetett megszólítás.
Az emberek bejöttek az udvarba. Ott maradtak egy program után. Beszélgetni kezdtek egymással, az önkéntesekkel, papokkal, szerzetesekkel vagy az előadókkal. Olyanok is, akik egyébként távolabbról szemlélik az Egyházat. Érdeklődést és nyitottságot tapasztaltunk, ugyanakkor kritikusságot is – és éppen ez tette valódivá a találkozásokat.
Az első év után úgy érezzük: a Völgy része lettünk.
Egymás mellett – és együtt
A Csipkebokor születésének másik nagy ajándéka az ökumenikus találkozás volt. Taliándörögd főutcáján mindössze néhány ház választja el egymástól a LéleKzet Református Udvart, a Tarisznya Evangélikus Udvart és a Csipkebokor Katolikus Udvart. Már az első évben megtapasztalhattuk, milyen sokat jelent az előttünk járók tapasztalata: református és evangélikus testvéreink tanácsokkal, gyakorlati segítséggel és nagy nyitottsággal fogadták az új katolikus helyszínt.
Az együttműködésből közös imádságok is születtek. A Csipkebokorban baptisták, evangélikusok, katolikusok és reformátusok együtt imádkoztak; az evangélikus udvarban közös taizéi imaórát tartottak, a fesztivál tíz napját pedig ökumenikus istentisztelet zárta Kapolcson. Nem pusztán egymás mellett működő keresztény helyszínekké váltunk: elkezdtünk valóban együtt jelen lenni.
Ez talán az egyik legfontosabb üzenete annak, amit a Völgyben megtapasztaltunk. Az ökumené nem protokolláris gesztus, hanem kapcsolat, bizalom és közös küldetés. Martos Levente Balázs megfogalmazása szerint nem csupán az együttműködés külső formáit keressük, hanem közös hitünk elmélyítését és a közösen végzett misszió lehetőségeit.
Közösségi összefogás ereje
A Csipkebokor Katolikus Udvar létrejötte nemcsak a szervezők és az önkéntesek munkájának, hanem szélesebb közösségi összefogásnak is köszönhető. Különösen hálásak vagyunk az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, a Veszprémi Érsekség és az EWTN támogatásáért, valamint mindazoknak az egyéni adakozóknak, akik adományukkal segítették, hogy a tíznapos önálló katolikus udvar megvalósulhasson a Művészetek Völgyében.
Támogatásuk nem egyszerűen egy programsorozat létrejöttét segítette. Hozzájárultak ahhoz, hogy legyen egy nyitott hely, ahol fiatalok és idősebbek, hívők és keresők, az Egyházhoz közel állók és attól távolabb lévők találkozhattak, beszélgethettek és közösen gondolkodhattak. Köszönjük mindenkinek, aki hitt a kezdeményezésben, és valamilyen módon részese lett a Csipkebokor első évének.
Amit hazahoztunk a Völgyből
A tíz nap alatt megtapasztalhattuk, mennyi erő van abban, amikor bizalmat adunk a fiataloknak. Nem kész programot kaptak végrehajtásra, hanem teret arra, hogy saját kérdéseikkel, saját nyelvükön és saját ötleteikkel teremtsenek valamit.
A Csipkebokor ezért nemcsak a fesztiválozókról szólt. Közösséggé formálta azokat is, akik létrehozták és működtették. Együtt dolgoztak, együtt imádkoztak, együtt szórakoztak, közben pedig napról napra megtapasztalták az Egyház sokszínűségét és azt a nyitottságot, amellyel sok, az Egyháztól akár távolabb álló fiatal fordult feléjük.
Illés Sándor, a környék lelkipásztora úgy fogalmazott a fiatalok kezdeményezéséről: „Viszik tovább, amit elkezdtünk.” Számunkra is fontos visszajelzés, hogy a Csipkebokor nem egyetlen nyárra szóló kísérletként jelent meg a Völgyben. Már az első alkalommal olyan kapcsolatok, együttműködések és tapasztalatok születtek, amelyekre lehet építeni.
A tíz nap végén így nem egyszerűen egy sikeresen lebonyolított programsorozatot zártunk le. Egy olyan kezdeményezés első fejezetét írtuk meg, amely megmutatta: van helye a katolikus jelenlétnek a Művészetek Völgyében – nyitottan, természetesen, kérdezni és meghallgatni készen.
A Csipkebokorban idén először gyulladt fel a tűz. Reméljük, még sokáig égni fog!
A cikk AI-ember együttműködésében készült.
Fotó: Trauttwein Éva / Magyar Kurír