„A családokban megélt szeretet öröme az Egyháznak is ujjongása”

Korunkban különösen fontos, szerteágazó témát választott újabb internetes konferenciájának tárgyául a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom június 15-én. Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű, 2016-ban kelt apostoli buzdítását és Patris corde apostoli levelét vették górcső alá az előadók és a hozzászólók.

A 2019 óta élő rendezvénysorozat, a Mozgalmak Találkozója ezúttal a Családévhez és a Szent József-évhez csatlakozott. Bevezetőjében Dabóczi Kálmán elnök utalt rá, hogy ez a megnyilatkozás nem rövid, több mint 327 ezer karakter, 623-szor szerepel benne a „család” szó, az imádság különböző formái negyvenszer. Kihangosított néhány gondolatot, például, hogy „a családban akkor lehet őszinte közösséget megtapasztalni, amikor a család az ima otthona”, „ a család az életpéldával evangelizál”, és a szentatya lelkipásztori élettapasztalatának a megnyilvánulását látja például abban az intésben, miszerint „ha veszekszünk a családban, az a lényeg, hogy ne fejezzük be a napot anélkül, hogy kibékültünk volna!”

Mire hív Ferenc pápa? A választ ebben összegezte Dabóczi Kálmán:

Halljuk meg a buzdítás részletes üzenetét, csatlakozzunk a meghirdetett eseményekhez, és vegyünk részt a családok világtalálkozóján jövőre Rómában. Legyen alapélményünk az 1Jn 4,12-ben olvasható gondolat: „Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk”.

Ezután a résztvevők közösen elmondták az Amoris laetitia végén olvasható Imádságot a Csent Családhoz. Ezután következett a meglepetésvendég, Bíró László nyugalmazott püspök atya, aki 1994-től a közelmúltig egyebek közt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának az elnöke volt.

Bíró László először is köszöntötte a konferenciába bekapcsolódott harminc lelkiségi mozgalmat. Köszöntőjében fölelevenítette Ferenc pápa úrnapi prédikációját, amely (Márk és Lukács evangéliuma alapján) az üres vizeskorsót vivő emberről, a vacsorának otthont adó tágas emeleti teremről és a megtört kenyérről szólt. Először fel kell ismernünk magunkban a szomjúságot az Igazra, az örök Életre. Miután ráébredtünk, hogy a bennünk lévő mély szomjúságot nem a víz oltja, hanem Isten megtalálása, eljuthatunk az „emeleti terembe”. Az az „emeleti terem” a szívünkben van, és ahogy az Írás mondja: tágas. Rálátunk belőle mindenre, meglátjuk benne az egész életünket. Abban az emeleti teremben az Úr kezébe veszi és megtöri az Élet kenyerét, értetek és sokakért…

A kongresszusra is készülve is láthatjuk, hogy nem megy csak saját erőből. De higgyük, hogy kapunk hozzá erőt fentről – ezzel a gondolattal búcsúzott a találkozótól Bíró László.

Az Amoris laetitia hátterét és szerkezeti felépítését ismertette lényegre törő előadásban Laurinyecz Mihály atya, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának erkölcsteológus tanára.

Az előzmények közül arra emlékeztetett, hogy az 1980-as szinódus nyomán született a Familiaris consortio 1981-ben. Két előkészítő ülése volt, „A modern világ evangelizálása” (1974) és „A katekézis napjainkban” (1977).

A 2014. évi (III. rendkívüli) családszinódust egy kérdőív előzte meg, abból készült el az előkészítő dokumentum, a szinódusi ülések a munkadokumentum alapján zajlottak, végül pedig elkészült a záródokumentum, és annak nyomán egy buzdítás, azaz exhortatio, amely nem azonos az Amoris laetitiával. Egyébként minden szinódus után készül egy pápai reflexió, mivel a szinódus javaslattételi joggal bír, nem nyilatkozik.

A 2014. októberi szinódus – amelynek főrelátora volt Erdő Péter – „A család lelkipásztori kihívásai az evangelizációs szövegkörnyezetben” témát vizsgálta. A soron következett (XIV. rendes általános) szinóduson, 2015. októberben „A család hivatása és küldetése korunk Egyházában és világában” témakört vizsgálta..

Az Amoris laetitia – a szeretet öröme – kifejezést XVI. Benedek pápa használta még 2012-ben, a Porta fidei című apostoli levelében. Arra mutatott rá, hogy „A szeretet öröme, a szenvedés és fájdalom drámájára adott válasz, a kapott bántásokkal szembeni megbocsátás hatalma és az élet győzelme a halál üressége felett: mindez az Ő megtestesülésének misztériumában találja meg beteljesülését; emberré válásában, abban, hogy osztozik emberi gyöngeségünkben, hogy átalakítsa azt föltámadásának erejével.” A házasság és a család ennek a küldetésnek az elsődleges, kiemelt útja, mutatott rá Török Csaba atya a Magyar Kurírban.

Az Amoris laetitia magán viseli a szentatya jezsuita gondolkodásmódját. Gyakorlatias, szerteágazó tapasztalatokra hivatkozik, nagyon konkrét, nem vész el teológiai apróságokban. Üzenete is hasonlóan praktikus, maga Ferenc pápa is jelezte, hogy például a házasságban élőknek inkább fontos a negyedik fejezet, a lelkipásztorkodóknak a hatodik, a gyermeknevelésről a hetedik.

A nyolcadik fejezet a házastársi kapcsolat törékenységéről szól, a megtört házasság és az abban szenvedő emberekhez való viszonyról. Ez kapta a legtöbb kritikát. Ez szól a házasság törékenységéről, ebben van a híresen vitatott lábjegyzet az elváltak szentségekhez engedéséről. Ezt a fejezetet zárja az Imádság a Szent Családhoz.

Befejezésül felhívta a figyelmet, hogy a buzdítás egyházhű, tisztességes, valósághű és kreatív lelkipásztori és teológiai reflexióra hív, és mentességre a szélsőségektől. „A családokban megélt szeretet öröme az Egyháznak is ujjongása” – idézte az Amoris latetitia buzdítását Laurinyecz Mihály atya.

I – AZ IGE FÉNYÉBEN
II – A CSALÁDOK VALÓSÁGA ÉS KIHÍVÁSAI
III – JÉZUS FELÉ FORDÍTOTT TEKINTET: A CSALÁD HIVATÁSA
IV – A SZERETET A HÁZASSÁGBAN
V – A TERMÉKENNYÉ VÁLÓ SZERETET
VI – NÉHÁNY LELKIPÁSZTORI TÁVLAT
VII – A GYERMEKEK NEVELÉSÉNEK MEGERŐSÍTÉSE
VIII – A TÖRÉKENYSÉG KÍSÉRÉSE, MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE ÉS INTEGRÁLÁSA
IX – HÁZASTÁRSI ÉS CSALÁDI LELKISÉG

Imádság a Szent Családhoz

A Patris cordéról beszélt Marton Zsolt váci püspök atya, Bíró László utóda a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Családügyi Bizottságának élén. Ferenc pápának ez az apostoli levele vezette be tavaly decemberben a Szent József évet az Egyházban, és ehhez csatlakozott később az idei Családév.

Ferenc pápának nemrég megjelent egy kötete, „Jó együtt” címmel, ami afféle szöveggyűjtemény a szentatya beszédeiből. A családról szóló frappáns idézetek különböző pápai beszédekből, megnyilatkozásokból. Az egyik így szól: „a férfi és a nő hitvesi családi közösség, mondhatni az arany kötelék – a hit Isten teremtésének bölcsességéből meríti ezt. Isten nem egy öncélú meghittség gondozását bízta a családra, hanem a világ otthonossá tételének izgalmas tervét. A család áll a megmentő világkultúra kezdeténél és alapjánál, mely megment minket oly sokféle támadástól, rombolástól, gyarmatosítástól, mint amilyen a pénzé vagy a világot nagymértékben fenyegető ideológiáké. A család szolgál alapul ahhoz, hogy megvédjük magunkat.”

Ferenc már pápasága kezdetén ráirányította a figyelmet Szent Józsefre, bevette nevét a boldogságos Szűz Máriáé mellé a misekánonba is.

„Apai szívvel” – így kezdődik ez az apostoli levél. A világnak apákra van szüksége, mondja a pápa. A józsefi apaság hét attribútumát fejti ki ebben a tanításban: Szent József a szeretett apa, gyengéd apa, engedelmes apa, elfogadó apa, teremtő bátorságú apa, dolgozó apa, árnyékként kísérő apa.

Mária érthetetlen terhességének felvállalása, a névadás a gyermeknek, tehát a világ előtti felvállalása igazi férfias tett volt. Csak ők ketten tudták Máriával, hogy ki is az a gyermek, akit ők nevelnek. József nagysága Szent VI. Pál pápa szerint abban fejeződik ki, hogy a saját életét teljesen Mária és Jézus szolgálatába állította, életét áldozattá tette Máriáért és Jézusért.

Betlehemben, mondhatjuk, apás szülés történt. Milyen jó lenne, ha a férfiak nem ijednének meg, és föl mernék vállalni a partnerüket, akivel közös gyermekük fogant! És példája József a nevelőszülőknek is, akik föl merik vállalni mások gyermekét.

A szentatya aláhúzza, hogy József gyöngéd, ami nem keverendő össze a gyöngeséggel, és rokona a szelídségnek, ami az igazság agresszivitás nélküli képviselete. A gonosz is megmondja nekünk az igazságot, de ő azért, hogy elítéljen; a gyöngéd, szelíd ember azért mondja ki az igazságot, hogy megmentsen.

József engedelmessége rendületlen. Az isteni titkokat, teendőket mindig álmában kapja meg, és mindig engedelmeskedik neki: nem félt feleségül venni Máriát, azonnal elmenekítette a gyermeket, aztán vissza is tért Egyiptomból, és Názáretben telepedett le. József igenje példaértékű, hangsúlyozza a szentatya – ha az apa engedelmeskedik Isten parancsainak, akkor lesz jó példaképe a gyermekének.

József elfogadó lelkülete abban nyilvánul meg, hogy nem támaszt feltételeket, elfogadja a gyermeket váró Máriát úgy, ahogy van. József nem beletörődő, hanem elfogadó – cselekvő módon vesz részt a házasságában és a családjában. A jó apa a saját gyermekeit képes elfogadni, még felnőtt korukban is – tette hozzá Marton Zsolt.

József nem pánikol, hanem bátran teremti a megoldásokat. A problémát lehetőséggé képes alakítani, például a barlangban is megteremti a szülés körülményeit.

A dolgozó József a munka méltóságát is megélte, ácsként teremtette elő a Szent Család megélhetését. József mint a Mennyei Atya földi árnyéka kísérte a gyermek Jézust. Az az apa, aki hűségesen helytáll, elvégzi állapotbeli kötelességeit, méltó követője Szent József példájának. Nem szükséges sokat beszélni, Józsefnek sem jegyezték föl egyetlen szavát sem.

A szentatya így fogalmaz a Patris corde végén: „Valahányszor olyan helyzetben vagyunk, hogy az apaságot kell gyakorolnunk, mindig emlékeznünk kell arra, hogy az sosem a birtoklás gyakorlása, hanem egy ‘jel’, mely egy magasabb rendű apaságra utal. Bizonyos értelemben valamennyien mindig József állapotában vagyunk: annak az egyetlen mennyei Atyának az árnyéka vagyunk, aki „felkelti napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt” (Mt 5,45); olyan árnyék, amely követi a Fiút.

A papi-püspöki tevékenység is apai tevékenység, minden hiteles pap spirituális értelemben apává, lelkiatyává válik – zárta gondolatait Marton Zsolt, aki emlékeztetett arra is, hogy Szent Anna és Szent Joachim ünnepéhez kapcsolódva július 25-én Mátraverebély-Szentkúton megtartják az első nagyszülők napját. Meglesz a máriabesnyői családkongresszus is, immár a 27. (Mikor?)

„A házasság szentsége az eucharisztia fényében” címmel készített lelki tanösvényt a Magyar Schönstatti Családmozgalom (Kik beszélnek?). Az életünk Istenből forrásozik – életet adunk és életet kapunk. Ennek a mélységeit mutatja be a lelki tanösvény, amelynek tábláit Ramocsai Imri készítette.

IDE BETEHETNÉNK néhány képet, biztosan ad a Schönstatt.

 

Nemcsak a jegyeseknek, hanem a házasoknak is érdemes végigjárni a Házaspárok útját az eucharisztia fényében, például Óbudaváron július 3–4-én. Budapesten az eucharisztikus kongresszuson is készülnek részt venni.

A találkozó folytatásaként a lelkiségi mozgalmak vezetői tájékoztatták egymást arról, hogy a közösségük milyen formában éli meg, elmélkedi át a Családév és a Szent József-év, az Amoris laetitia és a Patris corde tanítását.

Befejező elmélkedést és imát mondott Mohos Gábor püspök atya. Hálát adott Istennek azért a gazdagságért, amit a konferencia adott. Kölcsönösen Isten ajándékának hordozói vagyunk és lehetünk egymásnak olyan mértékben, amilyenben a saját hivatásunkat meg tudjuk élni és erősíteni. Minden forrásom Belőled fakad, mondja az eucharisztikus kongresszus jelmondata, és kérem Istent, hogy ezt a közösséget forrásoztassa ezentúl is – mondta Mohos Gábor.

„Menjünk csak, családok, folytassuk az utat! Amire ígéretet kaptunk, mindig több. Ne veszítsük el a reményünket a korlátaink miatt, de ne is mondjunk le a szeretet és a közösség teljességének a kereséséről, amelyre ígéretet kaptunk.”

Nyiri-Reichert János