Konferencia a háláról

A konferencia vitaindítója felveti a hála kérdését (szükségesség, szépség, haszon, méltányosság) mindazon dolgokért és dolgokkal szemben, amelyeket az emberi személy készen talál maga körül, s amelyek otthont jelentenek számára, valamint segítenek életét fenntartani, személyiségét kibontakoztatni, munkálkodásához teret és tárgyat adni, bölcsességében fejlődni, testi-lelki felüdülését szolgálni, életének célját megtalálni, megérteni és beteljesíteni.

Tudjuk-e „leltárazni” az életünkben kapott ajándékokat, az ökológiai szolgáltatásoktól a közintézményekig, technikai civilizációtól a művészetekig, a személytől-személynek és a közösségtől-közösségnek juttatott ajándékokon át a végső ajándékozóig?

Fel tudjuk-e őszintén mérni ezeknek az ajándékoknak a helyzetét, állapotát, esetleges törékenységét, fenyegetettségét; elosztásuk igazságtalanságait, eloszlásuk egyenetlenségeit? Felismerjük-e az anyagi és szellemi, lelki természetű ajándékok egymásrautaltságát, kapcsolatait?  Összefügg-e hála és boldogság; hála és igazságosság; hála és szeretet?

Hálánk és lekötelezettségünk átvált-e elkötelezettségbe; mozgósító erő lesz-e a Teremtő, a végső ajándékozó iránti hála arra, hogy tiszteljük és megvédjük ajándékait?

Része-e a hálás lelkület a fenntartható magatartásnak?